Tudjuk jól, hogy a történelemórák száraz tényanyaga nem nyerte el mindenki tetszését, ezért most senkit sem akarunk untatni a szabadidejében, de mégis csak beszélnünk kell a csokoládéról, és arról, ami mögötte van. Háromrészes időutazásunk első állomása a fülledt és egzotikus, távoli kontinens: Dél-Amerika, ahol a perzselő nyári nap tüzében vadon nőttek a kakaócserjék, és a levegőben fűszeres aromák illata terjengett. Tovább is van, mondjuk még?
A Krisztus előtti időkben, 1000 körül az Olmékok népesítették be Délkelet-Mexikó környékét, és nagy valószínűséggel ők voltak az elsők, akiknél felbukkant a csokoládé. Az általuk megalkotott „Kakawa” szóból származik a mai kakaó kifejezés, ugyanakkor nincs semmilyen fennmaradt bizonyíték, ami alátámasztaná, hogy használták-e, fogyasztották-e a csokoládét.
A csokoládé igazi története így hát a majákkal kezdődik, akik ezer évvel később ugyanezen a területen éltek (Kr.u. 250-900). Ők nem csupán belsőleg alkalmazták a csokoládét, hanem a kakaóbab fizetőeszközként, valutaként is szolgált. Példának okáért 10 kakaóbabért vehettél egy nyulat, vagy akár egy prostituáltat, 100-ért pedig egy rabszolgát. Néhány élelmesebb, minden hájjal megkent ember még a kakaóbab hamisításával is megpróbálkozott: agyagból formázták meg, hogy ekképpen állítsanak elő hamis pénzt. Latin Amerikában egészen a 19. századig használták fizetőeszközként a kakaóbabot.
A pénz azonban nem minden, a csokoládé olyan vallási szertatások részét is képezte, mint például az esküvő, vagy a keresztelő, és a maják úgy tartották létezik a csokoládé Istene. Legfőképpen ital formájában fogyasztották a csokoládét, és egészen 1850-ig nem igazán létezett még szilárd formában. A csokoládé előállításának mikéntje azonban nem sokban különbözött attól, ahogyan ma is készítik: először learatták a kakaóbabot, erjesztették, majd kiszárították, azt követően pedig megpörkölték, eltávolították a héját és sűrű pasztává keverték.
Vízzel összekeverve különféle fűszerekkel (vanília, chili, méz) és virágokkal fogyasztották. Két edényke között ide-oda öntögetve pedig habosították is, mert a maják szerint a hab a csokoládé legjobb része. Máskor meg a csokoládét összekeverték kukoricával és vízzel, így egyfajta kásás állagot kaptak. Lehetséges, hogy ez volt az elődje a Latin Amerikában ma is közkedvelt italnak a pinolénak, ami kukoricát és csokit egyaránt tartalmaz.
A csokoládét főleg a gazdagok itták az erre a célra készített, festett kis edénykékből. Az uralkodók mellé pedig üvegbe zárt csokoládét is temettek, tehát akkoriban egyértelműen értékes kincsnek számított a kakaóbab és a belőle készült csokoládé. Később az aztékok hódították meg a területet (1200-1500-as évek) és ők is fizetőeszközként használták a csokoládét, illetve hidegen is fogyasztották. Mivel az akkori fővárosban nem termett kakaó, ezért beindult a kereskedelem és a szállítás, amit természetesen meg is adóztattak. Úgy tartották, egyik istenüket azért űzték ki a paradicsomból, mert az embereknek adta a csokoládét, amit kizárólag az istenek fogyaszthattak volna.
1502 környékén Columbus és a fia felfedezéseik közepette találtak egy mindenféle dologgal megpakolt csónakot. A cipekedés során szétszóródott némi kakaóbab a földön, mire az őslakosok úgy szaladtak felkapkodni, mintha csak a szemük esett volna ki. Mégsem Columbus lett a csokoládé úttörő felfedezője, mert teljesen elfelejtkezett erről a kis incidensről.
1519-ben Cortez megérkezik az azték fővárosba ahol virágzott a kakaóval való kereskedés. Úgy hírlett, Montezumának 1 milliárdnyi kakaóbabja volt elraktározva. Cortez és az emberei is kipróbálták a kakaós italt, de egyáltalán nem ízlett nekik. Úgy vélték annyira rossz, hogy csak a kutyának való. Nyilvánvalóan a kakaó cukor nélkül elég keserű. Cortez, miután leigázta az aztékokat, továbbra is fizetőeszközként használta a csokoládét. Hódításaik nyomán, a spanyolok nagyon sok karibi szigetet elfoglaltak, és ezeken a szigeteken pedig volt cukor. Később aztán valaki, valahogyan arra vetemedett, hogy tegyen egy kis cukrot a csokoládéba, és onnantól kezdve az emberek meg voltak veszve érte.
Ha a hideg estéken te is szürcsölgetnél egy bögre jó forró csokoládét, netán elrágcsálnál egy-két kocka gazdag ízvilágú táblás csokit, akkor irány a webshop, ahol biztosan találsz a fogadra való finomságot! A következő részben pedig eláruljuk, hogyan hódította meg a csokoládé az egész világot.
Szenvedéllyel. Szeretettel. Szakértelemmel.