És bumm! Így lett a csokoládé!

Mindannyiunk boldogsághormonja, szomorúságűzője, forró változatban hideg téli esték megmentője, a családok közt ősidők óta vándorló díszdobozok édesen illatozó lakója, olyan világraszóló kincs, ami nélkül szó szerint keserűbb lenne az életünk. Igen, jól gondolod, ez bizony a híres-nevezetes csokoládé, azonban azt már kevesen tudják, honnan ered, mi az ő élettörténete, mielőtt a legkülönfélébb köntösökben és ízekben tündökölve a boltok polcain terem.

Egyszer egy messzi-messzi galaxisban…oké igaziból Közép- és Dél-Amerikában őshonos a Theobroma Cacao névre hallgató fa, melynek görög eredetű neve valahogy így hangzik magyarul: az Istenek eledele. A kakaót a trópusok nagy részén kereskedelmi céllal termesztik, és a világ kakaótermésének 70%-a Afrikából származik. Egyetlen ilyen fán évente csak 25- 30 darab kakaóhüvely terem, és ez a focilabda méretű termés a fák ágain növekszik, néha pedig közvetlenül a fa törzséből ered. A kakaóhüvelyek egész évben teremnek, és magukban foglalják a ragacsos, fehér gyümölcshúst, illetve kb. 30-40 darab magot, amit hétköznapi nyelven csak kakaóbabnak hívunk.

A ragacsos, pépes gyümölcshús egyszerre édes és kesernyés, ételek és italok elkészítéséhez egyaránt felhasználják. Ha netán kedved támadna közvetlenül a kiszabadításuk után elfogyasztani a kakaóbabszemeket, akkor felettébb keserű ízélményben lenne részed, mert ebben a formában a kakaóbab íze a legkevésbé sem hasonlít a már jól megszokott csokoládé ízvilágához. Mégis ez a gyümölcs, az istenek, vagy természet anyánk ötletességét dicséri. A gyümölcshús ugyanis odavonzza az erdei állatokat, például a majmokat, akik előszeretettel elfogyasztják azt, miközben a magokat kiválogatják. Ennek eredményeképpen a magok szétszóródnak, és így újabb és újabb kakaófák hajtanak ki a földből.

Na de mégis hogyan lesz akkor mindebből emberi fogyasztásra alkalmas csokoládé? Első lépésként le kell aratni a kakaóhüvelyeket, erre a folyamatra pedig évente kétszer kerül sor. Mindez nagy körültekintést igényel, mert a kakaófák igen törékenyek, nem lehet őket megmászni. Éppen ezért az aratók a földön dolgoznak, hosszú, olykor egy-egy rúdra erősített éles késeikkel levágják a kakaóhüvelyeket a fákról. Ezt követően pedig kézzel nyitják fel a hüvelyeket, nehogy a kakaóbabok megsérüljenek. Miután mindezzel elkészültek, akkor következik a folyamat legfontosabb része, az erjesztés.

A még mindig ragacsos kakaóbabokat agyaggödörbe, vagy fa rekeszekbe, ládákba helyezik és banánlevelekkel takarják be őket. Ezzel el is kezdődik a kakaóbabok erjedése. A folyamat során keletkezett hő hatására a kakaóbab kesernyés íze sokkal csokisabbá változik át.

A kakaóbab belsejében található cukor savakká alakul, a színe sötétbarnába fordul, a ragacsos gyümölcshús-maradványok pedig teljesen elolvadnak. Az erjesztés ideje a kakaóbab fajtájától függ: a magasabb minőségű kakaóbaboknak elég néhány nap, míg a többinek egy, vagy akár több hét is szükséges lehet. A folyamat végére a kakaóbabok készen állnak világhódító útjukra, hogy a csokoládégyárakban különféle rendű és rangú csokoládétermékekké változzanak át.

A Demeter Chocolate gyárából is szép számmal bújnak elő a szebbnél-szebb, finomabbnál-finomabb csokoládés desszertek. 

Szenvedéllyel. Szeretettel. Szakértelemmel.